Blöff, fél 4. Járai Márkkal egy szerda délután beszélgettem az életéről, álmokról, a zenéről. Semmi mű, semmi közhely, így tudnám a fiatal tehetséget leírni. Olyan valós, mint te vagy én. Egy másnaposságot elűző sör mellett mesélt nekem.
- Már akkor, amikor megkaptad az első gitárod megfogalmazódott benned, hogy zenészi babérokra akarsz törni?
- Ez nagyon régen volt, 14 éves lehettem. Akkoriban csak szólógitáros akartam lenni, az éneklés még nem került szóba. Led Zeppelint hallgattam, Jimmy Page volt a példaképem. Miután megkaptam az első gitárom a netről tanulgattam meg a tabokat, hogy hogyan kell kottát olvasni, meg pár számot eljátszogattam. Az egyik első a Stairway to heaven volt, amit megtanultam gitárra - ez nem épp a legegyszerűbbek közé tartozik. Autodidakta módon fejlesztettem magam; alapvetően nem tartom magam valami jó gitárosnak.
- A Veszprémi Utcazene Fesztiválon való elinduláskor ki adott löketet? Ki buzdított, illetve mit vártál a fesztiváltól?
- Háromszor indultam és mind a háromszor dobogós helyezést értem el. Az egész úgy kezdődött, hogy talán 18 lehettem, és elkezdtem gitár alá dudorászni - azt sosem gondoltam, hogy valaha is énekes vagy frontember legyek! De volt egy szám, amit megtanultam, ez a When you say nothing at all volt Ronan Keatingtől. Ez egész sok embernek tetszett, és akkor jött képbe az éneklés, aztán voltak kisebb bandáim is... Olyan hét évvel ezelőtt Paolo Nutinit kezdtem hallgatni, és nagyon nagy fan lettem, megtanultam az összes számát és a hangomhoz is passzolt. Az Utcazene Fesztiválra úgy kerültem, hogy akkorra (2010 körül) már kialakult egy olyan repertoár, amivel már fel is lehetett lépni. A nővérem Veszprémben él, és ő mondta, hogy van ez az Utcazene Fesztivál, és jó lenne, ha jelentkeznék. Én meg mondtam, hogy miért ne? És elmentem studiózni, felvettem pár William Fitzsimmons és Nutini számot. Ezekkel jelentkeztem a fesztiválra, és mikor ott álltam, leesett hogy játszani is kéne.
- Izgultál?
- Bandával már léptem fel, például a 2007-es Szigeten: The Secrets néven futottunk akkoriban, indi feldolgozásokat játszottunk, Placebot és Arctic Monkeys-t, és ebben a formációban énekeltem. De az Utcazene Fesztivál volt az első fellépésem egyedül, egy szál gitárral. Izgultam hát.
Úgy éreztem, hogy most vagy odateszem magamat, vagy csak nyöszörgök, úgyhogy kieresztettem azt, ami bennem volt. Nem volt vesztenivalóm, és ott nyílt ki igazán a hangom. Most, túl olyan 250-300 fellépésen már nem is nagyon kell otthon gyakorolnom; fellépésről fellépésre érzem magamon, hogy egyre jobb tudok lenni. Az Utcazene Fesztivál után visszakerültem Pécsre, és kezdődött a felkérések, fellépések időszaka.
- Mi inspirál a zenélésben, ki a példaképed?
- Mint mondtam, Paolo Nutini nagyon meghatározó volt az első időszakokban, még most is. Az éneklési stílusomhoz és hozzám legközelebb a soul, a gospel és az RnB áll. Mostanában egy kicsit visszanyúlok a gyökerekhez, sokszor hallgatok Ray Charlest, Otis Reddinget, Sam Cooke-ot. Fejlesztenem kell még magam és ehhez sok zenét kell hallgatni. A hangomat úgy érzem, hogy megtaláltam, s bár néha kicsit fájó belegondolni, hogy a karcosságommal valószínűleg sosem fogok úgy hajlítgatva énekelni, mint Craig David, de ez a sajátom. Nem akarok mesterkélt hangon előadni, mint ahogyan sokan csinálják, nem vagyok az az imitáló fajta, aki az eredeti énekest utánozza a feldolgozásokban.
Folyamatosan változik az inspiráció-repertoárom, nyilván még alakulóban vagyok.
- Hogyan fogadták a csoporttársaid, barátaid és a családod hogy zenész vagy?
- Fogorvostan-hallgató vagyok, és édesapám, akinek szintén ez a hivatása, kicsit megijedt attól, hogy zenélni kezdtem, és tartott a dologtól. De ő eddig abban a hitben élt, hogy otthon egész nap csak gitározok, és emiatt nem végeztem el időben az egyetemet. Nemrég tisztáztam vele, hogy bár egyszer-egyszer hétvégenként van koncert, szinte nem is kell gyakorolnom. Érthető, hogy félt engem attól, hogy a zene el fog vinni más irányba, mert tény, hogy egyre több olyan dolog vesz körül, ami ki tud zökkenteni a tanulásból. Persze azért érzek benne büszkeséget is..
A csoporttársaimmal jóban vagyok, de biztos van, aki kicsit különcnek tart, lévén, hogy nem egy átlagos egyetemista életét élem. Az egyetemen kapok hideget-meleget. Van, akinek tetszik, hogy zenélek és meg is kérdezi, hogy mikor lesz a következő koncert, de biztos olyan is van, aki csak egy haknis kis gitáros gyereknek tart. Ma (december 13-án) nyílt nap volt az orvosi karon, és felvételt készítettünk a vivának, ott például láttam és hallottam, hogy páran örülnek annak, hogy az ÁOK-ra járok. Ez azért jól esett. De tény, hogy az egyetemen nem csak a húrokat kellene pengetni.
- Győrben vagy Pécsett vagy ismertebb?
- Egyértelműen Pécsett. Bár szülővárosom, de Győrben csak körülbelül 4-5 koncertem volt. Figyelem az weboldalamat, s bár a statisztikákból nagyjából ki tudom venni, hogy ki honnan kattint, de inkább a személyes tapasztalatok alapján döntöm el, hogy a különböző városokban miként élik meg a zenémet. Pécsett havonta fellépek, emiatt nyilván van egy erős "rajongói" bázisom, utána Pest áll, sőt, talán meg is előzi Pécset, de ez bizonyára a főváros nagysága miatt van. Más országokban is alakul a rajongótábor, ahogy nézem van egy orosz rajongóm, de Olaszországban, Mexikóban, USÁ-ban is tudok emberekről. Ahhoz képest, hogy nem sok mindent csináltam, csak egyszerű feldolgozásokat, nagyon jólesik.
- Mi a célod a zenéléssel? Kik a célközönség?
- A 14-25 éves korosztályt vonzom be. Ez nem tudatos, de érthető. Nem kifejezetten úgy választok számokat, hogy dörzsölöm a tenyeremet és már előre örülök annak, hogy "ez meg ez vevő lesz rá és majd jól meg fognak tapsolni", hanem fogok egy olyan számot, amit már százezerszer hallottam és szinte már utálom, és egy más hangzással megpróbálok rajta dobni egyet. Ez populáris dolog, és erre a fiatalabb korosztály a legbefogadóbb. Ha a saját dalaimról van szó. akkor azok inkább a 20-30-40-es korosztályból vonzanának be embereket. Mint mondtam, megfogalmazódott bennem egy dögösebb, blues, soul, gospel, RnB-s irányzat is, szerintem ezt az idősebb korosztály is jobban értékelné majd.
- Mi alapján választod ki a dalokat amiket feldolgozol?
- Hogy mennyiszer hallottam őket, illetve ajánlások/kérések alapján is szoktam választani. Most már egyre kevesebbet tanulok számot, egyszerűen csak megragad a fejemben a szöveg, a gitárkíséret meg általában nem szokott nagy kihívás lenni. A legutóbbi Est Cafés koncertemen például volt egy szám, amit ott helyben játszottam először.
- Kik a kedvenceid a hazai pályáról?
- A Punnany Massifos srácokkal pont az Utcazene Fesztiválon ismerkedtem össze; egymás után léptünk fel. Nagyon sokat kaptam tőlük, már csak azért is, mert az után a nyár után, mikor visszajöttem Pécsre, a társaságukkal sikerült egy nagyobb betekintést nyernem a pécsi zenei életbe. Miattuk tudatosabban hallgattam zenét, egy kicsit kitágult a zenei látóköröm és Pécs is. Őket emiatt nyilván nagyon szeretem és hálás vagyok nekik. Sőt, közreműködésünk is volt Felcser Mátéval (aka. Rendbenman) a Cooler than me című számmal. Egyszer Miskolcon még beugrós is voltam Meszi helyett, ami nagyon vicces volt.
A legtöbb kedvenc hazai zenészemhez nagy örömömre személyes ismeretség is fűz, például a Nemjucinak egyszer voltam az előzenekara, azóta is tök jóban vagyunk. Szeretem a Mary Popkidset is, és persze a Kispált - de szerintem majdnem mindenkinek volt legalább egy kispálos korszaka. A szintén pécsi D.O.G. nevű zenekar is kezd beérni, rájuk szerintem érdemes lesz még figyelni. Fontos megemlíteni Cseh Tamást, tőle nagyon sokat kaptam.
Az együttműködésre példa, hogy én vagyok a Halott Pénz énekese - lehet hogy kicsit furcsán hangzik a dolog, mert ugyebár nem annyira áll közel a tőlem megszokott stílushoz. Dávid felkért énekelni, és ki akartam próbálni valami magam ebben a helyzetben is. Attól még a saját projektem működhet, és nyílván nekem is jó, ha ezáltal is építgethetem a kapcsolataimat. Pont most volt koncertünk Pesten: a Mary Popkidsel és Odettel játszottunk az este. A Halott Pénzes projekt mellett a Dáviddal jól együtt tudnék dolgozni, ő is irogatna számokat nekem, jó alapjai és jó ötletei vannak, egymást tudjuk erősíteni a saját zenei karrierünkben. A jövőben esetleg még Felcser Mátéval lehet további közreműködésekre számítani. Ehhez az kell, hogy mutassak neki egy komolyabb ötletet. Ha csak úgy mondanám neki, hogy Mátépapi, írj nekem egy számot, akkor abból a tapasztalatok alapján nem lesz semmi (nevet). A Magashegyi Undergrund-osokkal van most jó kapcsolatom, tervben van, hogy hamarosan kapok tőlük valami alapot. Szeretnék még Random Tripen is fellépni, kíváncsi lennék, mit hozna ki belőlem egy olyan szituáció, ahol improvizálnom kell. Nagy terveim vannak, de nem erőltethetem annyira, nyilván az egyetem miatt is, pedig vannak lehetőségek...
- Említetted a saját számokat, mikorra tervezed őket?
- Az volt tervben, hogy karácsonyra kihozok egy EP-t, de ez jelenleg még nem kiadható, nincs meg minden hozzá és ráadásul vizsgaidőszak is van. Tél végére, tavasz elejére biztos kijönnek számaim valamilyen formában.
- A számok inkább pörgősek vagy melankólikusak lesznek?
- Is-is. Inkább az éneken lesz a hangsúly. Azt viszont fontosnak tartom, hogy a szövegnek legyen értelme. Angol nyelvű dalszövegekben gondolkodtam, mert passzol a hangomhoz, és a kiejtésem is jó, de a magyar nagyobb kihívás, és nyilván szebb is. Szerintem elvárható, hogy legyen magyar számom is, ha már magyar vagyok.
- Régebben azt mondtad, hogy a zenélés háttérbe szorul az egyetem mellett. Most hogy állsz ezzel a kérdéssel?
- Az egyetem annyira nagyon fontossá vált az utóbbi időben, hogy nem merek lépni a zenében, inkább csak stagnálok egy helyben. Így is lépegetek előre, mert hozza magával a lehetőségeket és a helyzeteket, amiket butaság lenne nem kihasználni: sose leszek olyan, mint egy évvel ezelőtt, hogy csak játszogatok a bárokban fröccsért; ha azt akarom, hogy komolyan vegyenek, akkor komolyan is kell vennem a dolgot. Ismert zenészek tudják a nevemet anélkül, hogy találkoztunk volna! Nem lehet csak úgy megragadni az ismeretlenségben, és ha továbbra is szeretnék fellépni, - márpedig szeretnék - akkor ez hozza magával a hírnevet. Örülök ennek a helyzetnek, de addig nem szeretnék annyi energiát bele fektetni, ami az egyetemet hátráltatná. Szétszakadok, olyan nehéz kibírni, hogy nem még nem lehet.
-Mit érzel ha megszólal az egyik feldolgozásod a rádióban, vagy valakinek te vagy a csengőhangja?
- Ó, az tök jó! Tegnap a nővérem hívott fel, hogy most fizet egy pénztárnál, és mögötte az egyik csajnak az én Bájoló-feldolgozásom a csengőhangja. De volt, hogy a coke clubban szólalt meg az én Cooler than me-feldolgozásom. Néhányan írogatnak is, hogy elküldeném-e mp3-ban ezt vagy azt a dalt, mert szeretné rárakni a telefonjára. Ez nagyon jó érzés, bár furcsa, mert arányaiban nem fektettem annyi energiát a zenébe, mint amennyi pozitív visszajelzést visszakapok az emberektől, és ráadásul nem is saját számokat csinálok, csak feldolgozásokat. És néhányan jönnek autogramot kérni meg fényképezkedni és ez olyan fura - persze nagyon jól esik, de én szerintem nem csinálok semmi különöset.
- Hogyan érintett hogy tiéd lett az egyik legjobb Lana Del Rey feldolgozás?
- Az nagyon vicces volt! Édesapám küldött egy linket, hogy nézzem meg, és egy HVG-s cikk volt ami tök jól esett, nagyon jól is hangzik hogy a HVG-n van, de ez nem valami verseny vagy pályázat eredménye volt, valószínűleg csak a cikkírónak tetszett a szám, és kirakta az oldalukra. Persze nekem nagyon jól jött mert vagy 50 ismerősöm kiposztolta és rengetegen gratuláltak, és hozott vagy 100 lájkot az oldalamnak, és több ezres nézettséget a youtubeon. Amúgy szerintem is jól sikerült az a szám, kivételesen nekem is tetszik.
- Szoktál random zenélni köztereken, kocsmákban vagy az előre lefixált fellépéseket részesíted előnyben?
- Akármennyire is Utcazene Fesztiválon nevelkedettnek látszom, nem szoktam utcazenélni. A random zenélés kicsit hangulat és fröccs függvénye is... Persze előfordult már, hogy előkerült egy gitár, és hőbörögve énekeltünk Lenthár Balázs kollégával egy Cseh Tamás dalt egy szórakozóhely pultjánál - szóval nem vagyok olyan, aki csak fellépéseken játszik, de nem is szoktam annyira magam mutogatni. Nem szeretném, ha egy-egy ilyen random előadás miatt amatőr zenésznek tituláljanak vagy ne emiatt vegyenek elég komolyan.
- Melyik a kedvenc helyed Pécsen? Hol szeretsz legjobban fellépni?
- A Cooltour caféban kezdődött, ott volt az első nagyobb fellépésem, a tetőtérben. Az Estben nyilván nagyon jó fellépni, mert presztízsnek számít és profiként állhat az ember a színpadra. De teljesen más hangulatú például egy Szoba, ahol Cseh Tamás estet csináltam párszor. A Nappalit is nagyon szeretem. Mindenhol más, mindegyiknek más a hangulata, és amiatt, hogy más-más helyen játszom, a közönség is más. Az Eozinban például azért szeretek fellépni, mert ott egy idősebb korosztály is bekerül a képbe.
- Milyen gyakorisággal tervezel a jövőben fellépéseket?
- Pécsett másfél havonta tervezek egyet: ez kényelmes és ezt még várják az emberek. Ha naponta játszanék, azt megunnák. Más városokban is fellépek: jövő héten Keszthelyen játszom, Mosonmagyaróvár januárban lesz terítéken. Ahova tudok és ráérek, megyek.
- Hogyan népszerűsíted magad? Kihasználod a közösségi oldalak előnyeit?
- Nem szoktam összevissza posztolgatni, nem rakom ki a rántottát, amit most sütöttem, de lehet, hogy kéne. (nevet) Rengeteg ismerősöm van facebook-on és 1345-en lájkolták az oldalamat, és ebből 5-600 az, aki az ismerősöm is. Sokan inkább ismerősnek jelölnek, mint hogy a rajongói oldalamra kattintsanak, pedig jobb, ha azt tetszikelik, mert azon keresztül értesül mindenki a koncertekről időben.
- Miután végzel, visszamész Győrbe?
- 2014-ben végzek. Még édesapámmal sem beszéltem meg, hogy hogyan tovább, de mivel Győrben mellette biztos helyem lenne, valószínűleg visszamegyek - édesapám vár is. Ugyanakkor mindenképpen szeretnék a nagybetűs életbe is bekerülni, talán Pesten rezidenskedni, szakvizsgázni, és ezért akár ingázni. Nyilván Pesten több lehetőség is lenne a zenében is. Pécsen nem biztos hogy maradnék: egyetemistaként mindent megkaptam ettől a várostól, amit csak lehetett.
- Közeledik a karácsony, hol töltöd az ünnepeket? Szilveszteri fellépést tervezel-e?
- A karácsonyt a családommal töltöm, és lassan itt a vizsgaidőszak is, szóval készülni kell, nekem ebből állnak majd az ünnepek. Szilveszteri koncert lesz, először egy kisebb társaságnak játszom, majd a Halott Pénzzel a Sörházban lépünk fel. Szilveszter után szoktam másnaposság űző koncerteket adni, lehet, hogy ilyen idén is lesz. Meglátjuk.
(Az interjú december elején készült. Fotók: Csortos Szabolcs)
Horváth Georgina
