A háromtagú pécsi banda, az Immigrants nemrég dobta piacra első lemezét, "Best Of" címmel. 10 saját szám szerepel rajta, köztük a Be happy with me-nek már a videója is elkészült, sőt, a hivatalos weboldal is üzemel már, ahol a teljes albumot meg lehet hallgatni. Bár jó lenne, ha a fiúk kicsivel több anyagot pakolnának fel, mert titokzatoskodnak a weblapon, ugyanis ezen kívül nem sok mindent osztanak meg velünk.
Először a Csillag Születik-ben bukkantak fel, mégpedig nem is önként jelentkeztek, titokban nevezte be őket egy ismerősük. Saját bevallásuk szerint példaképük a Killers és a Kings of Leon, és műfaj szempontjából ugyanoda sorolhatóak: szabadtéri tombolós-iszogatós-ugrálós rockot játszanak. Az egyetlen hátrány,hogy élőben sokkal élvezetesebb, mint otthon, kulturáltan fülhallgatóval hallgatni őket.
Legerősebbek a basszusgitár-szólók, és az angol kiejtésük is magasan az átlag felett van. Személyes kedvencem a Never Forgetting This Town című kicsit lassabb, érzelmesebb nótájuk, amire egymásba kapaszkodva lehet öngyújtózni a koncerteken. Természetesen hallatszik, hogy egy kezdő zenekarról van szó, de egy nagyon ígéretes kezdő bandáról. A 'Titties" az a dal, amit háromszor is el kell játszaniuk, a "Berlin"-re nagyon jókat lehet ugrálni, a "Keroin"-ban különösen erős a gitárszóló, vigyázat, addiktív hatása van! A "Paranoia" egy adrenalinlöket. A "She Hit Me" pedig arról szól, hogyan pofozzuk fel a férfiakat.
