Pécsi Zene

Zene, művészet, színház - Pécsről, pécsiektől, de nem csak pécsieknek.

Friss topikok

Címkék

PaLeTTa

A nyolcvanas évek tündérmeséje: A Padlás Pécsett

2013.02.07. 19:49 BodZa

Akár a "magyar nemzeti musicalként” is emlegethetnék Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter közös alkotását: huszonöt éve játsszák országszerte, töretlen sikerrel. Kívülről fújjuk a dalokat, újra meg újra meghatódunk, amikor Kaszás Attila a Fényév távolságot énekli. A pécsi társulat nagy fába vágta a fejszéjét, amikor megint színpadra állította ezt a félig mesét, félig musicalt.

Az előadás legelején is játszanak a fénnyel, különösen az UV-fény nagyon érdekes, ami csakis a szellemek fehér ruhájáról verődik vissza. Nem a hagyományos lepedőről van szó, amin két helyen kivágtak egy lyukat: ezek echte meseszereplők, akiket XV. századból szalajtottak, és azóta is elhagyatott padlásokon bolyonganak, fehérre mázolt arccal és halvány kosztümökben - azóta is olyat keresnek, aki majd megszereti őket és emlékezik rájuk.
Az első figura a Herceg, aki megjelenik a színpadon - korántsem a királyfi fehér lovon az álmainkból. Elsőre meglehetősen idegesítő, de a darab során az egyik kedvenc szereplőnkké alakul, a túlérzékeny, finomlélek, udvarias, naiv költő-királyfi, aki még Csipkerózsikát is lanttal akarta felébreszteni. Nagy Dániel Viktor remekül játszik, csak vállon veregetni lehet

A második szellem, a típusszereplő Lámpás, a nyolcadik törpe, Mikola Gergő alakításában. Morgolódik, viccelődik, táncol, kötekedik a Herceggel, jól ismerjük már más darabokból is ezt a figurát.

Azt viszont nem értem, hogy Stubendek Katalin mit keres Kölyök szerepében. Inkább énekel operát, mint musicalt, nyilvánvaló, hogy egy prózai színésznőnek adtak zenei szerepet. Bár az Utána repülünkben Meglökővel, Koncz Péterrel együtt megmentik a szánalmas koreográfiát, akrobatikus mozdulatokkal dobálja fel-alá a néma hóhér a Kölyköt, de egyébként... Amúgy a teljes koreográfia egyszerűen röhejes, nem lehet róla többet elmondani.

padlas0.jpg
Az első “valóságos” ember a színpadon Mamóka, a musical egyik legnagyobb sztárja. Füsti Molnár Éva úgy aggódik, úgy sopánkodik, úgy tömi belénk a szilvásgombócot, mint a tulajdon nagymamánk. A világító szilvásgombócok is kreatívak, lehet őket fel-le dobálni, de nem tűnnek nagyon gusztának... Lefaragtak a szerepéből, sokkal kevesebbet látjuk a színpadon, mint amennyi egy ilyen karakternek és egy ilyen színésznőnek kijár, de mindettől függetlenül az egyik legjobb a színpadon.

padlas1_1.jpg
Az ember nem is csodálkozik, hogy Süni őrülten szerelmes “Rádiba”, hiszen Sándor Péter olyan hitelesen alakítja az okos, kicsit kocka, kicsit szerencsétlen, de - szakszóval - cuki férfit-fiút, hogy a darab erejéig mind belészeretünk. Bár A Padlás kevés teret enged a prózai megnyilvánulásoknak, a Rádiós mégis életnagyságban, valóságosan áll előttünk.

Elvetemült Padlás-rajongók - köztük én is - Kaszás Attila csodás hangja után kétkedve várjuk a Rádióüzeneteket, a Rádiós első zenés megszólalását. Sándor Péter mégis megfelel, sőt, felülmúlja hétmérföld magas elvárásainkat! A pillanatok, amikor felállt a hátamon a szőr az izgalomtól és a feszültségtől az volt, mikor a Rádiós énekelni kezdett: kifejező, erőteljes és egyedi hang szólal meg. Finomlelkek zokognak, művészlelkek legszívesebben vele énekelnének, és minden nő a nézőtéren szeretne ráordítani, hogy gyerünk, csókolja már meg Sünit!

Érdekes, hogy huszonöt év alatt a név, “Rádiós” már kissé elavulttá vált - ki az, aki még rádiót hallgat, és nem YouTube-on lóg, ki teremt kapcsolatot rádión keresztül, és nem Skype-ol? Az elektronikus technika fokozottan megjelenik, követi a XXI. századi technológiát. Robinson, a komputer, három monitorral is büszkélkedhet. Egyre többet beszél, és beleszól, a szereplőknek még be sem kell mutatkozniuk, Robinson az azonosító-programja tud róluk mindent: hogy hívják, hol születtek, kibe szerelmesek.

Györffy Anna egy aranyos, átlagos kis művésznőcskét alakít, és jól is csinálja. Nagyon kellemes meglepetést okoz az énekhangjával, ez nehéz zenei szerep. De remekel, hol gúnyos-bájosan nyikorgatja a hegedűjét a tetőn a Valaki Hamisan Énekelben, hol a reménytelenség szól ki belőle a Nem szólnak a csillagokban. A rendezés baklövése, hogy ezt a dalt, ami a leglíraibb az összes közül, egy csodálatos vers a kilátástalanságról, megbecsteleníti az, hogy közben Süni és Rádiós csocsóznak! A végén még nevetnek is, szerelmesen évődnek, mint akik az egész drámát nem veszik komolyan. Most sírjak, vagy röhögjek?

Lipcs_.jpg
A másik keveset szerepeltetett, de kiváló karakter Témüller, a “padlásellenőr”. Az eredeti CD-t hallgatva ő kifejezetten félelmetes. A modern haladás, a karrierizmus - “enyém a pálya!” - megtestesítője. A mai világ szólal meg általa, aki ki akar írtani padlást, álmokat és álmodozókat, szellemeket, művészeket és különcöket. Ő a valós fenyegetés és dráma, aki komolyan veszélyezteti a szűklátókörűségével a Padlás mesevilágát. Félünk tőle és utáljuk. A pécsi feldolgozásban azonban más a helyzet.

Lipics Zsolt tagadhatatlanul zseniális. Ingerülten ordítozik, méricskél, elégedetlenkedik, de rekedt ordibálása közepette is nevetséges. Szándékosan. Nézzük ezt a szánalmas alakot - hogy lehet ennyire hülyének lenni, hogy nem látja a szellemeket? Még mindig a karrierizmus megtestesülése, de már vicces. Csak egy kisember, aki fontoskodva ugrál fel-alá. Már a drámai dal, az Enyém a pálya is viccessé vált. És bár remekül szórakoztam, mert ez a valódi humor, ő az egyetlen, aki nem olcsó poénokkal dolgozik, hanem igazi jellemkomikummal, azért közben valami el is veszik. A Padlás valóban félig musical, de valójában véres valóság, a mese keretei között. Azzal, hogy Témüller már nem a modern kor pusztító, központosító alakja, a dráma is elveszett, hiszen a valódi ellentét itt azok között feszül, akik alkotnak és látnak egy másik világot, és azok közt, akik már modernek, sekélyesek, hitetlenek lettek. Az ellenség röhejes, nincs miért félteni a szellemeket vagy Rádiósékat. De egy új Témüllert ismertünk meg - talán még hitelesebb is, mint az elődei.


padlas__.JPG

Götz Attila nagyon szimpatikus gengszter és Révész egyszerre. Sándor Péter mellett ő az, aki valóban tud énekelni. Rögtön megkedveljük, ahogy próbálgatja az ember-létet - elvégre ő csak egy lélek, aki beleszállt egy holt gengszter testébe. Amellett a részeget is jól játssza.

 

Az első felvonás vége felé jelennek meg a rendőrök, a Detektív, aki még önmagát is kinyomozza, és Üteg, a rendőr másik balkeze. Az előadás legnagyobb poénja, mikor, miután Rádi és Süni is hegedült, megérkezik Mamóka, a detektív pedig, illedelmes, disztingvált úriember módjára megkérdezi: Szintén zenész?
Üteg, az akciófilmekből ismert kommandós paródiája a viccek kiapadhatatlan forrása. Rajta csak röhögni lehet, és a poénok jók, oldják a feszültséget - mégiscsak a rendőrség kutakodik egy szellemekkel és körözött bűnözőkkel teli padláson. Ez a viccelődés az első felvonás alatt még illik is, kell is, de a másodikban, ahol felcsendül a Fényév távolság és a Csupa-csoda padlás - a mélyen tisztelt publikum ilyenkor vörösre sírja a szemét - már nem kellene vicceket elsütni. Egyszerűen nem illik oda.

Hol a katarzis, hol a dráma?

A boldogtalan, bolyongó kísértetek végre megtalálják a boldogságot az öröklétben - de nem tud megérinteni, hiszen folyton nevetnem kell.
Azoknak, akik először nézik meg a darabot, egész biztosan tetszeni fog - hiszen jó darab, jó színészekkel, és valahogy mégsem áll össze kerek egésszé. Mintha pont a musical lényegéről felejtkeztek volna el, a végére a cselekményből semmi sem marad, csak Süni és Rádi szerelmi kettőse - aranyos és egyszerű, de csak része az egésznek. Elvetemült Padlás-rajongó vagyok, ez a musical része a gyerekkoromnak. Szerintem ez a történet többről szól.

1 komment

Címkék: zene színház Padlás

A bejegyzés trackback címe:

http://pecsizen.blog.hu/api/trackback/id/tr995068006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Zoltán Levente Ádám 2013.11.26. 22:35:04

A nyolcvanas évek eleje Pécsett számomra tényleg tündérmese !!