Sietve lépek be a táncterembe, ahol még megy az előző csoport órája. A célpontom egy szűk kalapban – ami kizárt, hogy az övé legyen – és kizipzárazott bő, fehér kapucnis pulcsiban áll, és ritmusra ingatja a fejét. Mikor meglát, csak felvonja a szemöldökét, és megjegyzi: „Késtél”. Persze – bólogatok, és sűrű elnézések közepette ülünk le az egyik padra. Velünk szemben a legalább tízen táncolnak egy egész falat elfoglaló nagytükör előtt. Az alany Horváth Tamás (Totya), aki férj, apa, tanár, a mohácsi Kolping Művészeti Iskola igazgatója, egy barát, egy mókamester, és mellesleg a tánctanárom a T-dance tánciskolában. A beszélgetés alatt többször felugrál, a magnóberendezéshez fut, hogy a táncolóknak zenét rakjon fel, pár ember néha közbeszakít, de mit számít, ha az ember arról beszélgethet amit szeret? Tehát, kezdjük!
Borita:
- Hány éves vagy?
Totya:
- 37.
B.B.:
- Az első kérdésem, szinte már megszokott: miért pont a hip-hop?
T.:
- Ebbe szerettem bele.
B.B.:
- Ennyi idősen nem ciki ezt képviselni? Ugyanebben a műfajban rengeteg a fiatal, nem érzed magad kilógónak?
T.:
- Már csak a kezdőket és a piciket tanítom, de képviselem és segítem a haladó csapatokat. Egyébként meg sose késő semmit se elkezdeni…
B.B.:
- A hip-hop alapvetően Amerikában született. A magyar táncosok át tudják venni ezt a stílust, életérzést, vagy másoljak? Alkottak netán újat?
T.:
- Át tudtuk venni, és át is tudjuk venni, hiszen nagyon sok tehetséges magyar táncos van, akik nem csak hazánkban, de külföldön is elismerést szereztek, és bizonyítottál tudásukat. A magyarok saját világuk által saját stílust is teremtettek, erre példa csapatunkban Bőhm Attila.
B.B.:
- Tehát, akkor beszélhetünk „magyar hip-hop”-ról?
T.:
- Persze, természetesen. Magyarországon is több évtizede múltja van ennek a stílusnak. Az elsők, akik először behozták Zoltán Erika és Kátai Róbert voltak, de azóta, szinte minden nagyvárosban van egy országosan elismert csapat. (Pl.: Pécs – T-dance)
B.B.:
- Mindig a neten és a Youtube-on kell lógni ahhoz, hogy nyomon kövesd a hip-hop fejlődését?
T.:
- Nem kimondottan a Youtube-ot kell figyelni, de a net nagy segítség, hogy a világot közelebb hozzuk magunkhoz, és megismerjünk új stílusokat.
B.B.:
- Ha koreográfiát csinálsz, mik a szempontok, vagy a befolyásoló tényezők?
T.:
- Minden szempont. A világ minden rezdülése. (Kiknek tanítok, kicsik vagy nagyok, a zene gyors vagy lassú, milyen a csoport, milyen az összetétel, hányan vannak, mit reggeliztem aznap, milyen ruha van rajtam, hány puszit kaptam reggel a gyerekeimtől…)
B.B.:
- Mi a hip-hop-on belül a kedvenc stílusod?
T.:
- Az utcai stílusokat szeretem, azon belül is a house-t.
B.B.:
- Miért?
T.:
- Számomra ez a legkötetlenebb és legfelszabadítóbb.
B.B.:
- A táncos gönc mellett van olyan ruhád is, amit civilbe hordasz?
T.:
- A hip-hop öltözködési stílusa beleivódott a mindennapjaimba, de természetesen vannak „civil” ruháim is. Mivel a munkám ezt kívánja, hordok öltönyt. És alsógatyát meg zoknit is.
B.B.:
- Van/vannak olyan táncos/-ok akiket úgymond „életművednek” tekintesz? Ha igen, miért?
T.:
- Igen, vannak ilyen táncosaim. Hogy miért? (az alanyom felsóhajtott, és láttam, a szemében egy percre a büszkeséget, ahogy végignézett a csapatán, majd folytatta:) Vannak olyan táncosaim, akik több mint 10 éve vannak mellettem, és nekik át tudtam adni, minden tudásomat, sőt, tudtam nekik lehetőséget biztosítani, utat mutatni a fejlődés felé, és ők éltek is ezzel. Így mára országosan és nemzetközileg is elismertek, és mindezek mellett emberek tudtak maradni. Meg van bennük a tánc iránti tisztelet és alázat.
B.B.:
- Végül az utolsó kérdésem: hogyan határoznád meg a tánc fogalmát, neked mit jelent?
T.:
- A tánc hobbi, munka, szenvedély, szerelem, érzés, élet, barátság, egy mosoly, öröm, bánat, izzadtság, könnyek, lehetőség, fejlődés, újdonság, életút…
A szinte könnyeket előcsaló definíció után, nem volt más hátra, mint mindezt megtapasztalni magában a cselekvésben, a TÁNCban, és hogy akkor mit tapasztal az ember? Keressetek minket, gyertek és csatlakozzatok…!
