Csehov: Cseresznyéskert
Pécsi Nemzeti Színház
Rendezte: Dömötör Tamás
Csehov műveire jellemző, hogy szereplői döntésképtelenek, mástól várják a megoldást, kommunikációképtelenek, elbeszélnek egymás mellett. A felbukkanó konfliktus, cselekmény megjelenésénél nem tesznek semmit, a jelen helyett a múltba vagy a jövőbe menekülnek.
Az előadás rendezője, Dömötör Tamás is ezeket próbálta kihangsúlyozni. A szereplők közötti kommunikációhiány szinte egyértelmű a színpadon: Firsz, az inas (Németh János) ősemberként jelenik meg, míg a második felvonásban a bűvésznő, mint egy űrből jött robot van jelen. Láthatólag a rendezőnek nagyon fontos, hogy a fiatal nézők is be tudják fogadni Csehov 1904-ben írt darabját: a második felvonásban lévő jelmezbál, a superman jelmez, és az onnan kiszűrődő, fiatalos zene mind ezt segíti. Rendezői sajátosság még, hogy Tordy Géza hangján megszólal a Mesélő. (Hangfelvételről hallhatjuk.) Ez a darabhoz vontatottságot, lassú egyenletességet ad.
A díszlet – tervezője Szili Péter - teljesen a darabhoz illik, a néző bele tudja magát élni a szituációba. Lényegre törő, viszont annál monumentálisabb és fontosabb a díszlet jelenléte. Már a nyitóképben nagyon kifejező kép tárulkozik elénk: egy szalont láthatunk, amiben óriási kanapé és foteleket láthatók. Olyannyira nagyok, hogy ha a szereplő beleül, csak lógatni tudja a lábát. A darab szereplői ugyanezt teszik a való életben: nem tesznek semmit, csak „lógatják a lábukat”, nem nőttek fel a döntéshozáshoz, a tettlegességhez. A jelmeztervező Kiss Julcsi ugyanezt sugallja Ljubova Andrejevna ruhájával: Ranyeszkaja nem elég nagy, felnőtt, hogy ezt viselje. Egyben ez a ruha jelenti az ő egyetlen értékét, vagyonát, amit azért is visel, hogy emlékezzen ő is, és a többiek is a régi fényűzésre, gazdagságra.
Stubendek Katalin Ljubova Andrejevna szerepét nagyon hitelesen formálja meg: az özvegyen maradt nő elvesztette fiát, ezért elmenekült Párizsba lányával, és fogadott lányával. A színésznő nagy érzelmeket mutat be a színpadon, a karaktert meg tudjuk sajnálni, ami közömbösségbe csap át, hiszen Lopahin, a kereskedő megmondja a megoldást, hogy hogyan lehetne megtartani a kertet, ám Ljubova Andrejevna nem foglalkozik a problémával, elhessegeti. Lopahin, a kereskedő szerepében Józsa Richárdot láthatjuk. Az ő karaktere foglalkozik egyedül a problémával, meg akarja oldani, ám senki sem hallgat rá. Végül az árverésen ő veszi meg a telket, ami számára igen jelentős, hiszen régebben apja szolgáló volt itt, most meg ő a tulajdonosa a cseresznyéskertnek. Józsa Richárd alakítása kicsit naív, a darab elején még segítőkész szándékot fogalmaz meg, ám a darab végére egy negatívnak tűnő figurát alakít ki. Fontos még Várja, a fogadott leány karaktere: ő az, aki a realitás talaján mozog, a család visszaérkezése után ő az, aki átveszi a háziasszony szerepét. Azzal törődik, hogy minden rendben, épségben megmaradjon, ne történjen semmi botrányos. Darabont Mikoldot láthatjuk a szerepben. Nagyon erős, szigorú lányt állít a színpadra, úgy mutatja be, mintha neki tényleg a felügyelés lenne a feladata.
A csehovi mű nagyon aktuális helyzetet állít a néző elé: egy eladósodó család egyetlen még meglévő értéke, a cseresznyéskert körül forog a szűk cselekmény. A mű szereplői megkeseredett, kilátástalan emberek, kik lemondtak a cselekvésekről, tehetetlenül várják az elkerülhetetlen sorsukat. Még akkor sem tesznek semmit, ha a megoldás is meg van, inkább a boldogító múltba menekülnek.
Képek: A Pécsi Nemzeti Színház honlapjáról: www.pnsz.hu
